Kedves lányom!

Lassan írom levelem, mert tudom, hogy nem tudsz gyorsan olvasni. Már nem ott
lakunk ahol eddig, mert apád olvasta, hogy a legtöbb baleset az otthontól 20
km-es körzetben történik, úgyhogy elköltöztünk. A házszámot sajnos nem tudom
megírni, mivel az elozo lakók magukkal vitték, hogy ne kelljen a címüket
megváltoztatni.
Az új házban minden nagyon szép és jó. Mosógép is van, bár nem működik
valami jól. Beletettem a ruhát, meghúztam a láncot, és azóta nem láttam
belőle semmit. Mindent összevetve nem rossz itt. A múlt héten csak kétszer
esett az eső, egyszer három, egyszer meg négy napig. Elküldtem a kabátot,
amit kértél, de apád szerint a gombok miatt túl nehéz lett volna a csomag,
úgyhogy levágtam mindegyiket, és beletettem őket a kabát zsebébe.
Az a lüke bátyád valamelyik nap bezárta a kocsikulcsot! , és több mint két
órába telt, míg apádat és engem kiszabadítottak az autóból.
A nővérednek ma gyermeke született, de még nem tudjuk fiú-e, vagy lány, így
azt sem tudom megírni, hogy nagynéni vagy nagybácsi lettél.
Képzeld! A szomszéd beleesett a pálinkáshordóba. Néhányan megpróbálták
kihúzni, de ő hősiesen ellenállt, és megfulladt. Szegény embert 3 napig
hamvasztották.
Máskülönben nincsen sok újság, minden a megszokott mederben folyik.

Csókol szerető anyád

Ui. Akartam pénzt is tenni a borítékba, de már le volt zárva