Hiányzol
"Hiányzol mint fáknak a júniusi eső, hiányzol mint hóvirágnak a téli napsütés, hiányzol gyereknek a játék, hiányzol mint holdfénynek a nap sugara, hiányzol mint minden, ami pótolni tudná hiányod, távozásod, kezed melegét, szemed fényét, érintésed könnyedségét, mint mindent, ami te vagy, voltál és leszel nélkülem."
"Féltve őrzött képed a kisfiókból előhúzva nézem, becézgetem,s egy könnycsepp imádatom jeléül legördül S a kezemre csöppen."
„Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj. Téged kereslek, utánad vágyom, mert nem hiányzott így még senki a világon.”
„Kínzó a tudat, hogy nem lehetsz velem. Várom a percet, hogy megfogd két kezem. Dobogó szívemet kezedbe helyezem, melyben örökké ég a perzselő szerelem.”
„Egy tanács: Vigyázz magadra! Egy kérés: Ne változz meg! Egy kívánság: Ne felejts el! Egy hazugság: Nem szeretlek! És egy igazság: Borzasztóan hiányzol!”
"Elmúlnak az idők, Röpülnek az évek, De még mindig van egy érzés Mikor a szemedbe nézek, S úgy érzem, e érzés Sose fog elmúlni, Mindaddig, míg lelkem Szerető szívemben lakik..."
„hiányzik! hiányzik a csókod amikor ajkad ajkamhoz ért. hiányzik az érintésed mikor kezed kezemhez ért. hiányzik a tekinteted mikor rám néztél a elpirultam hiányzik minden veled töltött percem…”
"Szép, szép a nyár Az aranyhidas Balatonbogár De nélküled mégis oly sivár a nyár Nevess rám újra napsugár!"
"Kopog az eső az ablakon, bár lenne minden cseppje csókod az ajkamon. Dörög, villámlik, háborog az ég, nem tudom meddig bírom nélküled még."
"Eljött hát az álommanó, zsebében az álmothozó, csodálatos álmotszóró. Hunyd le hát két szemed, s álmodj szépeket."
"Bársonyos reggel köszöntsön Téged, Gyönyörű álmod még ne érjen véget. A nap simogasson, mintha ott lennék nálad, Mintha én simogatnám gyöngéden a vállad!"
"Azt tanultam, hogy egy nap 24 óra, egy óra 60 perc, egy perc 60 másodperc. Azt nem tudtam, hogy egy másodperc nélküled maga az örökkévalóság..."
"Nézném a csillagokat de nincsenk az égen. Ölelem mackómat, mert nem vagy itt velem."
"Fáj a lét, a létezés, a lefekvés és az ébredés. Fáj a múlt és fáj a jelen, mindez azért, mert nem vagy velem."
"Valahol létezel, valahol én is valamit kérdezel, valamit én is néha vágy van benne, néha remény is..."
"A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok."
"Különleges dolog ami belülről éget, A hiányod az, amit fájdalomként érzek. Bármit nézek, csak téged látlak, Gondolataimban csak szavaid járnak. Emlékeztetnek selymes bőröd illatára, Hogy együtt legyünk, ezért születtünk e világra."
„Ajkadra gondolok, de csak levegőt csókolok hajadba túrnék, de csak levegőt markolok nevedet suttogom, de csak a csend felel. Mondd mikor jössz már el?”
"Letéptem ezt a hangaszálat, már tudhatod, az ősz halott. E földön többé sose látlak, Ó idő szaga hangaszálak, és várlak téged ,tudhatod."
"Biztos vagyok abban, hogy sem távolság, sem halál, avagy távollét szét nem választhatja azokat, kiket egy lélek éltet, egy szeretet fűz össze."
"Nem tudok aludni, remeg a szívem, hiányzik, hogy kezed kezemhez érjen. Riadtan ébredek, merre vagy, hol lehetsz. Megnyugszom, csak mondd, hogy szeretsz."
"Csendes éjszakában elkerül az álom, minden porcikámmal te utánad vágyom. Suttog a némaság ábrándos meséket, azt súgja halkan, látni szeretnélek."
"Féltelek! Ha tehetném, vigyáznám minden léptedet. Vigyáznék rád, mint egy angyal, hiszen te vagy, aki akkor is hiányzik, mikor ébred a hajnal."
"Szerelmes szívem érted eped, a világon mindent megadnék neked. Éjjel-nappal arra várok, hogy egyszer veled legyek."
Szükségem van a napra,a csillagokra, a holdra és rád. A napra nappal, a holdra és a csillagokra éjszaka, Rád pedig örökké!
"Hiányzol, mint testnek a vér, szinte éget, hogy nem vagy az enyém. Hozzád repülnék, mint egy gondolat, hiányzik minden ami te vagy."
"Minden perc mit veled töltök, arra ösztönöz, hogy töltsek veled még egy percet!"
"Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg, Csillag-sorsomba ne véljen fonódni S mindegy, mi nyel el, ár, avagy salak: Általam vagy, mert meg én láttalak S régen nem vagy, mert már régen nem látlak."
"- Hiányozni fogsz. Tudom, azt hiszed, sosem figyelek rád, és nem is szeretlek, mert folyton azt mondod, hogy ezt ne csináljam, azt ne csináljam. De jobb volna, ha mondanád, és én legföljebb nem szívesen hallgatnám, mint hogy itt se légy, és sose mondj semmit."
“Nem láthatod amit én látok, mert csak azt látod amit látsz. Nem tudhatod amit én tudok, mert csak azt tudod amit tudsz. Nem egészithetem ki azt amit látsz, s amit tudsz azzal amit én látok, s tudok, mert a kettő nem ugyanaz a kategória. A tudásod sem cserélheted ki, mert akkor saját magad kell kicserélni”
"Rabod lévén, más dolgom mi legyen, Mint várni vágyam percét, hogy hivatsz? Életem üres, vesztegethetem. Célom sincs semmi, míg csak te nem adsz."
A távollét a kis tüzeket kioltja, a nagy tüzeket fellobbantja.
Sokszor elmondták már, hogy nem könnyű látni annak az értékét, ami állandóan a szemünk előtt van. A távolság és a vágy kellenek hozzá.
„... megállapította magában, hogy az őrületbe kergeti ez a nő, de ő már képtelen meglenni e nélkül a szenvedés nélkül.”
„Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.”
"Legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után."
Hiányzol nekem. Hiányzik ajkad, Tengerkék szemed. Arany fürtjeid, Más simítja már, Bárcsak láthatnám, Lelked mosolyát, Még egyszer, utoljára...
A vágyakozástól az élvezetig támolygok, és az élvezetben elepedek a vágyakozás után.
A távollét csökkenti a közepes szerelmet - gyarapítja az erőset, mint ahogy a szél kioltja a lámpát, de szítja a tüzet.
"Rád gondolok! - Úgy indázlak közül gondolattal, mint vadszőlő a fát: nagy levelek, s a szem semmit se lát a zöldön túl, amely a törzsre ül."
"Messze távol tõled szomorú az élet. Hiányzol és látni szeretnélek!" |